Chapter One:

Sziasztok. Nos sikerült megírnunk az első részt, ne haragudjatok, hogy ennyit késtünk vele. A lényeg hogy kész lett a fejezet és most olvashatjátok. Kommenteljetek, pipáljatok és iratkozzatok fel.

Üdv,

 "Olivér szemszöge":

Az utolsó óra, csak a kicsengőre tudok várni. Nem bírok figyelni se a tanárra, se az órára amíg Jasmine jár a fejeimben. Nem megy. Legjobb barátomra Logan-re pillantok. Aki velem ellentétben képes figyelni az órára és a tanárra. Észre veszi hogy figyelem. Az órára pillant. Majd újra a tanárt kezdi el kémlelni és kíváncsian hallgatja a tananyagot. Képtelen vagyok figyelni. Jasmine jár a fejemben, a mosolya, a nevetése ahogyan megölel, a csillogó szemei, az illata. Ez reménytelen. Gondoltaimat képtelen vagyok másfelé elterelni, lehetetlenségnek tűnik...

A csengő szólal meg mire mindenki felkapja a cuccait. Hirtelen pattanok fel a csengő hallatán és szedem össze a könyveimet majd bepakolom a táskába. Logenre pillantok aki már csak rám vár.
-Olivér, meg kérhetnélek valamire?-kérdi mikor már kilépünk a teremből.
-Hát..attól függ mire-nézek rá.
-Figyelj, találkozok egy csajjal aki már évek óta tetszik, haza kísérnéd a húgomat?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Nem talál haza?-kérdem apró mosollyal az arcomon.
-Tudod, hogy mennyire féltem és benned megbízom na..kérlek-néz rám. Igen, megbízok bennem, ami nagy hiba. Halálosan szerelmes vagyok a húgába és tőlem nem félti, pedig nagyon is kéne. Mindig félek attól, hogy baromságot csinálok. De nekem akarom se Jasmine-t se Logen-t elveszíteni.
-Épségben haza fog jutni és a csajjal kapcsolatosan pedig remélem sikerül a dolog, megérdemled a boldogságot haver- nézek rá.
-Tudtam hogy rád számíthatok, köszi-néz rám mire odaérünk a főbejárathoz. Leszaladunk a lépcsőn. Diákok zöme távozik az iskolából, velünk együtt. Az iskola előtt már Jasmine vár ránk kissé idegesen.
-Mióta vársz?-kérdi felvont szemöldökkel Logen a húgától aki mint mindig gyönyörű. Szőke haja lazán omlik a vállára, most nem mosolyog de az arca még így is tökéletesen mutat. Olyan ő mint egy szépséges hercegnő aki vágyik a hercegére. Én akarom lenni a hercege, megérdemelné a boldogságot de én nem érdemlem meg őt és ha már itt tartunk Logen barátságát sem.
-Hát régóta, hamarabb elengedtek az óráról, indulhatnánk végre? Nincs jó kedvem-néz Logenre.
-Figyelj Jas, találkozóm van, de Olivér hazavisz, jó?-kérdi felvont szemöldökkel.
Jasmine aprót bólint, majd Logen mosolyogva egy testvéri puszit nyom az arcára.
-Vigyázz magadra,sietek haza-mondja még Logen majd elindul a kocsija felé. Mindig is csodáltam azt a testvéri kapcsolatot ami köztük van. Logen bármit megtenne a húgáért és ez fordítva is igaz. Jasmine bármit megtenne a bátyjáért és felnéz rá. Igazi testvérek...
-Rendben -feleli és elindul, de vissza néz, rám emeli gyönyörű csillogó kék szemeit és így szól 
-Olivér! Nem jössz?- mire aprót bólintok és elindulunk a kocsi felé, majd kinyitom neki az ajtót,
-Oli, ne legyél már ilyen kedves-néz rám mosolyogva. Az a mosoly, ölni tudnék érte. Beszáll, majd meg kerül a kocsit és beülök a volán mögé.
-Miért is ne legyek kedves?-kérdem felvont szemöldökkel.
-Mert az emberek nem kedvesek velem-néz rám. Igen, Jasmine nem valami szerencsés pasik téren. A legutóbb is elég gyökér srácot fogott ki. Aki megérdemelte volna, hogy jól megverjem..
-Figyelj-indítom be a kocsit és indulok el az uton.
 -Ne foglalkozz már azzal a hülye gyökér gyerekkel. Nem érdemelt meg téged, hiszen tudod- szólalok meg mire kérdőn rám pillant, apró pillantást vetek rá, mert közbe figyelnem kell az utat is.
-Mert én olyan főnyeremény vagyok, ugye?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Szép vagy és tiszta szívű. Ha ő ezt nem látja akkor egy idióta, kész.- mondom.
-Olivér, zavarba hozol- néz rám csodálatos szemeivel.
-Ne haragudj, nem ez volt a célom-mosolygok.
-Semmi gond-szólal meg. Leparkolok a házuk előtt, mire Jasmine kíváncsian néz rám.
-Nem jössz be?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Menjek?-kérdem
-Persze-mosolyog majd kiszállok a kocsiból, ő is így tesz. Belépünk a házba. Már eléggé otthon érzem magam náluk. Sokat vagyok náluk, ők a családom, szinte már.
-Kérsz valamit inni?-kiabálja Jasmine már a konyhából. Utána megyek.
-Igen, valami üdítő jól jönne-nézek rá. Hirtelen rám néz majd apró mosolyra húzza a száját. Imádom mikor én mosolyogtatom meg, még hogy ha barátilag is.
-Tessék.nyomja a kezembe a poharat mire belekortyolok.
-Olivér, mit szólnál egy kis videó játékhoz?-vonja fel a szemöldökét és vigyorog.. Megőrülök tőle.
-Benne vagyok.-mondom majd leteszem a poharat az asztalra. Hirtelen meg ragadja a kezemet és a nappaliba vezet leül a kanapéra majd helyet foglalok mellette. Tisztában vagyok vele, hogy imádja a videó játékokat. Amikor megkér mindig megkér, hogy játsszak vele és hát ki tud neki nemet mondani?
Óvatosan rápillantok, így levéve a tekintetemet a játékról. Arcát kémlelem. Olyan angyalian néz ki. A mennyországból küldték, egy angyal és nem érdemelném meg, egyáltalán nem.
-Oli, hagytál nyerni-szakít ki a gondolataimból.
-Mit nézel rajtam annyira?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Jah semmit, bocsi-mondom mosolyogva.
-Néha annyira furcsán tudsz viselkedni-vigyorog.
-Amúgy nem hagytalak nyerni-mosolygok.
-Oh, de hogy nem- néz rám.
-Igaz, de hát úgysem tudsz megverni, ez van-nézek rá.
-Milyen nagy egód lett hirtelen, Patocska-vigyorog.
-Mit mondtál?-nézek rá.
-Jól hallottad-mosolyog. Mire elkezdem csikizni, mivel tudom hogy nagyon csikis.
Mind ketten nevetünk miközben Jasmine az próbálja kinyögni hogy; 
-Olivér elég! 2perc múlva abba hagyom a csikizést.
 -Azt hittem már soha nem hagyod abba -vigyorogva liheg 
-Nem is akartam, csak most szerencséd van -mosolygok rá
-Kikészítesz ugye tudod?-kérdi felvont szemöldökkel, mosolyogva. Arcunk nagyon közel van.
-Jasmine, kicsi vagy még ahhoz hogy rám mássz- viccelődők vele.
-Kicsi? -kérdezte kimeresztett szemekkel. 
-Csak vicceltem nagy lány -nevettem
 -Na azért Patocska -mondta vigyorogva
-Szerintem  jobb ha csendbe maradsz- vetettem rá egy szúrós pillantást. Utálom mikor Patocskának hív és ezt pontosan jól tudja. Pontosan jól ismer, nagyon is jól. De tisztában vagyok vele, hogy ő csak bátyjaként tekint rám, pont mint Logenre és ez jobb ha így is marad. De nehéz uralkodnom az érzéseimen, ha egyszer szerelmesek vagyok belé.
-Min agyalsz annyira?-kérd felvont szemöldökkel.
-Nem lények-nézek rá. Hirtelen Logen toppan be az ajtón és ránk pillant, mi is ő rá.
 -Mit csináltok gyerekek? -kérdezte Logen majd minket félre tolva lehuppant közénk.
 -Ezt is azt is..-felelt Jasmine Logen kérdésére miközben Logen reakcióját figyelte.
 -Mit értesz az ezt is azt is-ban? -nevet Logen . 
-Videó játék meg ilyenek...-mondja unalmas hangon Jasmine.
-Na jó én megyek, holnap találkozunk a suliban gyerekek-állok fel majd felkapom a kabátomat és a cípőmet.
-Okés, Olivér-néznek rám egyszerre  mire kilépek a hűvös levegőbe.
Komolyan ilyenkor nem tudom mihez kezdjek. Ez reménytelen. Szeretem, de nem lehet vele. Egy: ő nem szerelmes belém, kettő: a bátyja a legjobb barátom, úgy mond a testvérem, szemétség lenne vele szemben.
Fogalmam sincs mit tegyek...

Prologue

Sziasztok. Itt lenne a prológus. Reméljük tetszik nektek és írtok majd pár kommentet.
Jó olvasást. Kommizatok, pipáljatok és iratkozzatok fel :)

 "Akárhányszor azon agyalok, hogy milyen lenne, ha szeretnél, ok nélkül elmosolyodom. Aztán eszembe jutnak az okok, hogy miért nem szabadna mosolyognom.'

Párizs...Nos hát bizonyára mindenkinek az édes szerelemes jut róla eszébe. Párizs, a romantikus és tökéletes város. Mindenki álma hogy egyszer ide eljuthasson. Hát nem mindenki így vélekedik róla. 

Nekem személy szerint nem jött össze eddig a városban semmi. Párizsba pár évvel ezelőtt költöztem. Mivel felvettek egy jó hírű főiskolára és azóta itt élem mindennapjaimat.Most másodéves vagyok. A családomat elég ritkán látom mivel ők Magyarországon maradtak és mivel ők úgy mond világ túlsó végén vannak, nem nagyon tudunk találkozni csak ünnepekkor. De telefonon azért szoktunk beszélni. Visszatérve Párizsra. Mindaddig minden szép és jó volt míg nem találkoztam vele...

Logan, húgával. Na jó ez így most gondolom elég zavaros lehet. Vázolom nektek ....

Logan-t a fősulin ismertem meg azóta szinte legjobb barátok vagyunk. Egy osztályba járunk így elég sok időt töltünk együtt és hamar megtaláltuk a közös hangot. Szinte mindent megosztunk egymással és megbízunk egymásban, viszont akkor kezdődtek a bonyodalmak mikor bemutatta  a húgát nekem és a lelkemre kötötte, hogy ne merjek egy ujjal se hozzá érni. Na jó, ez nem valami kedves egy baráttól, de hát csak a húgáról van szó. Természetes hogy félti. Na mindegy. A lényeg, hogy Logan húga, 19 éves, Jasmine-nak hívják és egy suliba járunk. Ő most elsős. A legszarabb az egészben, hogy teljesen bele szerettem.

Elsőnek csak azt mondtam, hogy oké jól néz ki, de ennyi. Logan húga és itt a vége. De azután jobban megismertem. Sokat beszélgettünk és rájöttem, hogy ez a lány valóban különleges. Mára szinte legjobb barátok vagyunk, vagyis biztos vagyok benne hogy számára csak egy szimpla barát vagyok. Aminek muszáj így maradni, mert jó szeretem őt, de ott van a legjobb barátom, Logan akit nem lennék képes átverni. De nem könnyű a dolgom, higgyétek el. Volt amikor elég sok időt töltöttem Jasmine-al ami Logan-nek is feltűnt és egyből meg kérdezte, hogy mit akarok én a húgától? Természetesen azt mondtam, hogy semmit. De ugye bár ez nagyon nem igaz.  Gondolkodtam már rajta hogy mi lenne ha elmondanám, hogy beleszerettem a húgába, de nincs annyi merszem. Mert lehet megértené és nem utálna meg, de nagy valószínűséggel a barátságunk örökre véget érne, és ezt nem akarom. Szóval inkább szenvedek....

Tehát:  egy ország: Franciaország, egy város: Párizs. Sok minden megtörténhet, sok mindenen keresztól mehetsz, sok mindent elbukhatsz, sok mindent megnyerhetsz, harcolhatsz magad és az érzéseid ellen, vagy felvállalhatod az érzéseidet és cselekszel, mert előbb utóbb úgy is kiderül. Egy dolgot az ember sose tud titkolni: AZ ÉRZÉSEIT....